élménybeszámoló

Tehát a kiállításról a következő a helyzetjelentés:
Szépvolt, jóvolt, megvolt :D

Na de viccen kívül. Rettentő nagy erőfeszítések árán sikerült megcsinálnunk a képeket, szerintem rekord időt futottunk, ugyanis 1 hónap alatt 32 db 50x70-es paszpartuval ellátott - és egy 70x100-as paszpartu mentes képet sikerült összehoznunk. (ez volt a tervezett cél, tehát konfettit nekünk most!) a készítésről csak annyit, hogy rettenetes állapotban voltunk, a napok csak nyomokban tartalmaztak alvást, festés közben én úgy döntöttem h festékes ecsettel a kézben pislogok egyet, ennek az lett a következménye, hogy ravatal pózba, ülve elaludtam. :D (itt megjegyezném Jucó nem mert rám nézni...) Ezen kívül a másik nagy hasadás akkor volt, amikor rátaláltunk egy 80as évekbeli örökzöldre, nevezetesen a Modern Talking - Brother Loui című slágerére. Thomas Anders és a jó Díter neve már önmagában indokolatlan nevetésre ad okot, hát még a felcsendülő dallam, valamint az oktalan szájfény használat. Valamint volt még egy nagy error akkor is, amikor megtaláltuk Jessica Simpson remek feldolgozását a These Boots Are Made For Walking-ra...hát amikor a klipp vége felé autót mos "erotikusan" (pff...) az megint csak kötelező agyfaszra ad okot. Csak ajánlani tudom :D persze a görcsök mellett tényleg nagyon keményen dolgoztunk hogy mindennel időre kész legyünk, és sikerült. Eljött a nagy nap. Rohantunk. "Kínaiba be, ruhát felpróbálni a fülkébe, ez nemjó, akkor át a másik kínaiba, jo ott egyből 3 ruhát húzz magadra, egy jó, egy középszar, egyből meg nincs méret, akkor vissza az előző boltba. de várj, ott láttam egy másik boltot, hát ez a a ruha hogy a p*csába van megvarrva...?! úristen ez egy poncsó vidd innen... de én lilát akarok, ...itt egy kötött lila, köszi ez jó, elvisszük, fizetünk, az a sál is jól néz ki, -megkapod karácsonyra." jolvan, ruhabaj ezzel letudva. akkor irány a fodrász, mert szorít az idő. 2, azaz kettő hónap után ismét lett hajszínem csodával határos módon, valamint rakattam két gumót is fejemre, tehát legalább 4 embertől  megkaptam h "te vagy Leila hercegnő?! - nem, anyád vagyok lóháton " :D jolvan átértünk hozzánk, gyors öltözés meg smink, hogy a kudarc helyett arcunk legyen. majd amikor teljes harci díszben voltunk, Jucóval egymásra néztünk és a következő mondat hagyta el a szánkat:  "b*szki lánynak érzem magam?!" :D na végre leértünk a galériába, akkor már Lexi segítségével serényen csináltuk a kaját a jónépnek, közbe mi természetesen ettük a megmaradt csemege ubi végeket, meg egy két katonát még, mert egész nap koplaltunk. természetesen ezt a részt is elvicceskedtük mint minden más szitut :D. hát gyűltek az emberek, egyre többen, aztán még többen, és még többen. mindenki mindent megnézelődött, aztán elkezdődött a beszéd, amit oda nem illő módon végig kacarásztunk. nembaj ezt is túléltük, mindenkinek minden tetszett, kis pezsgő, kis gratuláció, és iszonyat mennyiségű kő gördült le rólunk :D tehát egy szóval : MEGÉRTE!!!
és nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki segített, támogatott, a helyszínt biztosította, mecénáskodott, és hogy eljöttetek azt a legjobban.
:)